Ezen sorok írása közben még nem teljesítette az ötös vonal első szerelvénye az első fordát, de már a korai Fehérvár–Komárom menetből látszik: van reális igény a személyszállítás folytatására.

„Az első még legyen rendes” – ezzel menesztettek minket másodpercre pontosan, mintaszerű mozdulatokkal 5.50 perckor Székesfehérvárról. Az első vonat nyolc utasából négyen láthatóan nem vasutasok, illetve vasútbarátok – ez egy nyári, vasárnap hajnali vonaton talán nem is rossz eredmény. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy később az utasszám egyre gyarapodott, míg Bábolna után elérte a harminchármas csúcsot – ehhez a Kisbéren felszálló 19 utas járult hozzá legnagyobb arányban. Láthatóan legtöbben tudták, hogy ez az első vonat, ám az utolsó járatoktól eltérően nem a fényképezőgépes, nosztalgiázós retúros vasútbarátok alkották a törzsközönséget. Pedig a „bevezető” menetrend napi két pár vonata a legelhagyatottabb, már első körben bezárt mellékvonalakat idézi – olyanokét, mint a rossz emlékű Nyíregyháza–Nyíradony vonal.

A móri vonal azonban más – a teherszállítás miatt a pályát fenn kell tartani, a két regionális központ közt vezető vonalon pedig más városok, jelentősebb települések is találhatók, s a felépítmény is a fővonalakat idézi. Sőt, nem csak idézi, voltaképpen az is, egy hazánk kevés transzverzális vasúti fővonalából.

Az első szerelvény már a komáromi visszaindulásra várva (a sors fintora, hogy a székesfehérvári indulás előtt pár perccel húzott ki a balatonfüredi személy, aminek egyik kocsiján még mindig a „4-es vonal vége 2009. 12. 12.” felirat állt – talán egyszer az is újjáéledhet)

A vasutat tehát újranyitották – de persze örömünkbe üröm is vegyül. Ilyen például a menetrend teljes értelmetlensége: csak remélni tudjuk, hogy ez tényleg csak a „bevezető” menetrend és az iskolakezdéstől egy versenyképes alternatívát kínáló, például a VEKE által kidolgozott(hoz hasonló) lép életbe, de hasonlóan szerencsétlen az utastájékoztatás is: Székesfehérváron sem a nyomtatott lapokon, sem az elektronikus kijelzőn nem szerepelt a vonat, csak a hirdetmények közé eldugva, Komáromban pedig 7.30-ra és 8.30-ra is jelezték az indulást – ez minden bizonnyal a információs tábla meghibásodására vezethető vissza.

Utastájékoztatási hiányosságok: az első két kép Székesfehérváron, a harmadik Komáromban készült

Jellemző, hogy az első meneten – amihez, igaz, elég korán kellett kelni – nem volt oly nagy üdvrivalgás, mint amilyen keserű gyászszertartások övezték az utolsó köröket. De a vonal újra él, s aki teheti, ne szalassza el a lehetőséget, s látogasson ki bátran Fejér megye csábító hegyei és dombjai közé, amik ismét Bz-csattogástól visszhangzanak.

Az első vonaton kezelt jegy
(a szerző felvételei)