| Emlékeztetőül – a bevezető |
 |
 |
| Mózes Krisztián |
| 2010. július 19. hétfő, 16:00 |
|
Most induló sorozatunkban annak kívánunk utánajárni, hogy az elmúlt évek vonalmegszüntetésének áldozatai milyen eséllyel várják a feltámadást: az érintett vonalak közül melyeken zajlik teherforgalom, s milyen helyet foglalnak/foglaltak el hazánk vasúthálózatában, mik a fejlesztési lehetőségeik.
Eme, bevezetőnek szánt cikkben a vonalak bezárásának körülményeit elevenítjük fel, s a későbbi összefoglalókban végigvesszük az egyes vonalak helyzetét, esélyeit.
Első felvonás 2006 nyarán, az uborkaszezonban robbant a hír: a kormányzat a vasúthálózat drasztikus kurtítására készül – a decemberi menetrendváltástól 28 vonalon nem kívánták tovább megrendelni a szolgáltatást. A várható forgatókönyvek érvényesültek: a civilek több helyen – de messze nem mindenhol – felébredtek, tiltakozó akciók, demonstrációk követték egymást, s – látszólag – a minisztérium is meghátrált: „mindössze” a tervezett vonalak felén, azaz 14 helyen álltak le a vonatok, s nem a menetrendváltáskor, hanem 2007. március 3-án. A „felezés” ellenére is ez lett a magyar vasúthálózat történetének fekete napja, hiszen a magyarországi vasutak történetében egy napon még sosem állt le a forgalom ilyen hosszon, még a hírhedt 1968-as közlekedéspolitikai koncepciót követően sem – igaz, akkor 1968 és 1980 között fokozatosan építettek le összességében hosszabb szakaszt.
Az első kör áldozatai közé tartozott jó néhány Bács-Kiskun megyei vonal, így a Fülöpszállás–Kecskemét is. A képen az utolsó vonat a kecskeméti beérkezés után nem sokkal Megszüntetés vs. szüneteltetés Már az előzetes számításokból érezni lehetett, ami később be is igazolódott. Az eleinte még több tízmilliárdosnak remélt megtakarítás elmaradt, hiszen a lépés gyakorlatilag csak az elégetett dízelolaj mennyiségének csökkenésében mutatkozott meg: elbocsátások a szakszervezetek várható tiltakozásai miatt nem voltak, s a pályát is fenn kell tartani, hiszen a forgalom – hivatalosan – csak szünetel. Ha ugyanis valóban megszüntették volna ezt a 470 kilométert, az – egyes kalkulációk szerint – körülbelül annyiba került volna, mint 230 kilométernyi új vonal kiépítése: a tényleges megszüntetésnél ugyanis ekkor fel kellene szedni a síneket, megszüntetni az állomásokat, vasúti átkelőket, rekultiválni a területeket. Erre pedig nyilvánvalóan nincs pénz. Abszurd módon még a megszüntetésre sem – mégis, azt kell mondjuk: hála Istennek.
Második felvonás A „nagy sikerű” első után nem váratott sokat magára a második felvonás, ami ezúttal kisebb civil ellenállás mellett zajlott, s a társadalom közönyének elhatalmasodása miatt csendesebbnek ígérkezett. Ekkor már a 2007/2008-as menetrendbe előrelátóan belenyomtatták bizonyos vonalak menetrendjei fölé „Érvényes: 2008. március 1-jén 24 óráig”, amit később, az 1. számú módosítással „május 31-ére” kellett átírni, majd – a kormánykoalíció felbomlásával – azt is ki kellett húzni.
„Akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni." Ez a mondás tökéletesen igaz a battonyai szárnyvonalra, amelynek megszüntetését már 2006-ban tervezték, ám szerencsére ma is megszakítás nélkül, kétórás ütemben zakatolnak rajta a Bz-k
Talán kevesen gondolták, hogy a várhatóan utolsó hónapjait töltő, bevallottan átmeneti kormány még olyan nagy mérvű beavatkozást kíván tenni, mint amilyenre a legutóbbi menetrendváltással sor került: a 2007-esnél is nagyobb volumenben, 24 vonalon, majd 1000 kilométeren szűnt meg a személyszállítás – sajnos ekkor is a civilek mind kevésbé érzékelhető tiltakozásával.
Sokáig vasútállomásaink ábécérendjének utolsó helyén állt a legutóbbi menetrendváltással, 2009-ben megszüntetett Abaújszántó–Hidasnémeti vonalon található Zsujta. A tervek szerint az árvízkárok elhárítása után itt is újraindulhat a forgalom
Már ekkor, azaz 2009-ben jelezte az akkori ellenzék, hogy amennyiben kormányra kerülnek, ahol arra lehetőség lesz, újraindítják a vonatokat. Ennek az ígéretnek a beváltása volt a pár héttel ezelőtti bejelentés, s a július 4-i újraindulás – igaz, csak öt vonal esetében, s kritikán aluli menetrenddel. A további ígéretek hat-nyolc vonalról szólnak, de, hogy mit hoz a jövő, egyelőre nem tudni – ennek próbálunk a végére járni cikkeinkkel.
Reméljük ez a kép lesz jellemző az esetlegesen újranyíló vonalakon – a fotó az 5-ös vonal első járatán, a komáromi beérkezés előtt készült, vasárnap reggel fél nyolckor
(a szerző felvételei)
Kapcsolódó oldal: |
