Svájc közösségi közlekedése

Legfrissebb hírek

Bejelentkezés







Kosár tartalma, fizetés


Az Ön kosara pillanatnyilag üres.

Indóház-bolt termékajánlat

Indóház – 2005. július
Indóház – 2005. július
890 Ft
690 Ft
Kedvezmény: 200 Ft



Kárpátalja Expressz – Útifilm
Kárpátalja Expressz – Útifilm
2500 Ft



Székely Gyors DVD
Székely Gyors DVD
2500 Ft



Indóház – 2005. május
Indóház – 2005. május
890 Ft
690 Ft
Kedvezmény: 200 Ft



Volt egyszer egy vasút…
Volt egyszer egy vasút…
8950 Ft
4500 Ft
Kedvezmény: 4450 Ft



Archívum

Hírlevél feliratkozás



HTML formátum?

Emlékeztetőül – 3. rész: Baranya és Nógrád Nyomtatás E-mail
Mózes Krisztián   
2010. július 26. hétfő, 14:00

kiskep

Sorozatunkban annak kívánunk utánajárni, hogy az elmúlt évek vonalmegszüntetésének áldozatai milyen eséllyel várják a feltámadást: az érintett vonalak közül melyeken zajlik teherforgalom, s milyen helyet foglalnak/foglaltak el hazánk vasúthálózatában, mik a fejlesztési lehetőségeik. Melyik volt a legrövidebb életű szakasz? Melyik a leglassabb? Melyik volt az első, amelyet villamosítottsága ellenére szüntettek meg?
csik




Ezúttal Baranya és Nógrád megyék még fel nem sorolt vonalait tekintjük át; vonalak 62-től 77-ig.

62: Sellye–Villány

A kétezres években ez a vonal volt az első, amelyen a személyszállítást közútra terelték át: 2006. május 8-án a Barcs–, pontosabban Középrigóc–Sellye szakaszon annak szinte járhatatlan állapota miatt rendeltek el üzemszünetet – egyelőre autóbuszos pótlással (az autóbuszos pótlások sorsával majd egy későbbi epizódban foglalkozunk). Ezek után nem jelentett meglepetést, hogy a lassújelekkel tűzdelt, szintén kritikus állapotú alsó szakaszon is megszűnt a forgalom. Pedig az ország egyik leghátrányosabb helyzetűnek számító térségében, az Ormánságban a lakosok is tiltakoztak: a vasút a falvakhoz viszonylag közel közlekedett, elérte a fontosabb kistérségi központokat: Sellyét, Siklóst, Villányt – igaz, a megyeszékhelyre vezető közvetlen vonalat még az 1976-ban megszüntették, s így vasúton az csak nagy kerülővel, átszállással lett elérhető.
Ez a vonal is több érdekességet tartogat a vártnál: az ország legdélebbi vasútállomását (Kémes), a legdélebbi várost (Siklós), sőt, itt találhattuk meg az egyik legrövidebb ideig működő vonalszakaszát is. A vonal ugyanis eredetileg Barcsot a mai Horvátország területén fekvő Pélmonostorral (Beli Manastir) kötötte össze, s ott érte el a Pécsre vezető fővonalat. Ám 1920-ban az országhatár meghúzása után az Beremendnél metszette a vasutat, ezáltal egy zsákvonal jött létre, amelyet csak 1969. július 17-én kötöttek össze Villánnyal. Így a Nagyharsány–Villány szakasz mindösszesen harmincnyolc évet „élt”.
A vonalban bár van fejlesztési potenciál, s az elmaradott térség fejlődéséhez is hozzájárulhatna, rendszeres prédája a síntolvajoknak, már a bezárás előtt is siralmas állapotban volt, s a megyeszékhely elérésének nehézkessége sem teszi rózsásabbá a képet. Újraindításához tehát – jelen helyzetben valószínűtlenül – nagy költségeket kellene vállalni.

64: Pécs–Pécsvárad

Bizonyos szempontból a sellyei vonal ikertestvére lehetne a pécsváradi: a vonal másik felén ugyanis 1997-től részlegesen, illetve 2004 óta teljesen busszal pótolták a pálya rossz állapota miatt „ideiglenesen” szünetelő vonatközlekedést, s végül a pécsváradi szárnyvonalra is lakat került – igaz, csak 2009-ben. Másfelől azonban helyzetük gyökeresen más. A Pécs–Pécsvárad szakasz állapota nem volt annyira rossz, mint ormánsági társáé, igaz, több megálló is a falvaktól távol helyezkedett el – de a vonat a látnivalókban gazdag kisváros, Pécsvárad lakosait közvetlenül elvitte a megyeszékhelyre, s emiatt nem is volt kihasználatlan a járat.
Érdemes azonban pár szót ejteni a vonal másik feléről is: ez ugyanis Pécsvárad és Bátaszék közt futott a Mecsek lankáin, kanyargós vonalvezetést téve indokolttá. Ami azonban még fontosabb, hogy így Pécsről keletre indulva jóval rövidebb idő alatt lehetett elérni az Alföldet, annak nagyvárosaival – így korábban erre közlekedett a szegedi gyors is.
A „felesleges információk” rovatba kívánkozna az az érdekesség, miszerint ez volt az egyetlen vonal, amelyen az egyik végállomás neve az érintett megállók és állomások nevének többségében szerepelt, sőt, a másik végállomáséban is (Pécs: ~-Külváros, ~-Gyárváros, ~újhegy, ~ felső, ~-Vasas és ~várad – továbbá Vasas-Hird, Hosszúhetény és Dombaytó).
A vonal újraindításának mindenképpen van realitása, különösen egy átgondolt, komplex Pécs körüli elővárosi közlekedési projekt részeként: a vonatok továbbközlekedhetnének Szentlőrincig, vagy akár Szigetvárig is. Ez annál is inkább indokolt, hiszen amint az az iménti felsorolásból is kitűnik, sok Pécsen belüli megállóhelye volt a járatoknak.
01
Pécsvárad takaros vasútállomása a 2007-ben egy novemberi estén
(a szerző felvétele)
76: Diósjenő–Romhány
Bár a nógrádi dombok közt zakatoló vonat maroknyi utasa minden bizonnyal gyönyörködhetett a tájban, a vonal bezárása nem volt nagy meglepetés. A táj szépségeinek tanulmányozására azért is juthatott idő, mivel ez a vonal „büszkélkedhetett” a legrosszabb átlagsebességgel, hiszen a 18 kilométeres távot a vonatnak 55 percébe telt legyűrni, a 20 kilométeres óránkénti átlagsebesség pedig akár egy erősebb kerékpártúráról is ismerős lehet – de semmiképp sem a XXI. század vasútjáról. A szóló Bz-ken ennek megfelelően alig akadt utas, hiszen – bár az állomások itt sem esnek messze a falvaktól – a vonat nem a térség központjaiba szállította az utasokat, s ha valaki mégis a vonal településeinek egyikére igyekezett, jobban tette, ha elindult kerékpárral. A bő 20 kilométernyire lévő Vác eléréséhez egy átszállás és egy további óra szükségeltetett, de nem volt ez másként Balassagyarmattal, a térségi központtal sem – a buszok ezzel szemben jobb menetidővel, közvetlenül szállították az utasokat.
A vonal újranyitásának tehát realitása nincs, s már a teherszállításról is csak múlt időben beszélhetünk, a személyszállítás esetében mindenképpen be kell látni: a közút sokkal jobb alternatívát kínál.
02
A vonal romhányi végpontja – látható, hogy a sínek állapota már 2006-ban sem volt éppenséggel kifogástalan
(Kiss Benedek fotója)
77: Vác–Aszód
Hazánk kevés transzverzális, Budapestet elkerülő vonalának egyike volt ez az elővárosinak álcázott összekötés, amelynek csupán a 15 kilométeres Vácrátót–Galgamácsa önálló szakaszán szűnt meg a forgalom. A vonal ráadásul hazánk történetének mindössze első, villamosítottsága ellenére megszüntetett vonala. Az eredeti szándék szerint szlovák-román tranzit kiszolgálására villamosított vonal nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, teherszállítás ma sincs, s a személyszállítás volumenére is jellemző a tavaly decemberig itt dolgozott szerelvény: egy Szili egy Bhv-val és egy vezérlőkocsival.
A vonal újranyitása tehát – bár többletköltséggel alig járna – nem valószínű, annak ellenére sem, hogy, bár helyi érdekeket alig szolgált, jó menetrenddel térségek közti forgalomban lehetne jelentősége.
03
Az említett rövid inga szerelvénye Vácrátóton Hörcher Dániel egyéni felvételén
csik
Kapcsolódó oldalak:

 

Kulcsszavak: KHEM | MÁV | mellékvonal | reform

 
Indóház, Powered by ANS 2K Bt.;