Bár mostanában Athén nevét leginkább a világválság miatt hallhatjuk, a festői környezetű metropolisz még a nehéz helyzet ellenére is a fellendülés jeleit mutatja. Ebben pedig oroszlánrésze lehet az ezredforduló óta folyamatosan javuló közlekedésének, amely többek között egy három metróvonalból álló, jól működő közlekedési hálózatot ad a város számára.

Különös ellentmondás, de Európa egyik legrégebbi fővárosa a legmodernebb metróhálózatok egyikével rendelkezik. Pedig a tengerparttól induló, akkor még nem földalatti üzemben működő vasút építését már 1867-ben megkezdték, amely két múlva már el is jutott a város szívében található pályaudvarig. Athén aztán az 1896-ban megrendezett első olimpiai játékok kapcsán került az érdeklődés középpontjába. A sportjátékok és az egyre terebélyesedő metróhálózat története pedig azóta is összefonódik egymással.

Az 1867-69 között épített egyes vonal eredetileg még nem metrónak épül, a villamosítást később végezték el, a mai értelemben vett földalatti vasútról pedig csak az ötvenes évek közepétől beszélhetünk
(fotó: Wikipedia)

Persze, nem pusztán az olimpia miatt volt szüksége Athénnak metróra. Az ókori főváros szűk utcáin torlódó autóforgalom által kibocsátott kipufogógázok ugyanis nem is olyan régen már az Akropoliszt is veszélyeztették.

Akár egy pályaudvar csarnoka is lehetne a tengerparthoz közel fekvő Piraeus állomás, amely az 1-es viszonylat déli végpontja. A közelben található  az olimpiai faluk egyike, valamint Athén egyik villamosvonala is
(fotó: Wikipedia)

Az athéniak a mediterrán fővárosban található három vonal közül az elmúlt század során ugyanakkor csupán az egyes metróvonalat építették meg. A észak-déli irányú kettes (piros), valamint a várostól keletre fekvő nemzetközi repülőtérig is elérő hármas (kék) viszonylat építésére így már nagyobbrészt az ezredfordulót követően került sor. Ma így ötvenöt kilométeren utazhatunk a változatos kocsiparkkal rendelkező szerelvényeken, ám mind közül legérdekesebb az egyes (zöld) viszonylat, amely folyamatos hosszabbításoknak köszönhetően a maga huszonhat kilométerével ma Athén leghosszabb metróvonala.

Egyedülálló élmény a mediterrán épületek közötti metrózás és az egyes vonalon bőségesen lehet részünk hasonlókban. A huszonnégy állomásból ugyanis mindössze három található a föld alatt
(fotó:www.easypedia.gr)

Mivel az egyes vonal a belváros kivételével mindenhol a föld felett megy, így a régi romok között suhanó ultramodern szerelvények a metróablakból való történelmi városnézésre csábíthatnak bennünket. A városban való metrózás élménye így leginkább az oslói metrón való utazásét adja vissza, ám itt ezen élmények mediterrán köntösbe bújtatva köszönnek vissza.

A város három metróvonalát mintegy negyvennégy metrókocsi szolgálja ki. Ezek jórésze 2003-ban debütált Athénban, ám akadnak a nyolcvanas évekből származó, felújított szerelvények is
(fotó: Wikipedia)

Közlekedését tekintve Athén szép példája annak, hogy többféle kötöttpályás jármű is megfér egymás mellett egy városban. A metró építése ugyanis nem befolyásolta a görögöket abban, hogy – az olimpiára való tekintettel – a földalatti vasutak mellett egy elágazásos, modern villamos vonalat is kiépítsenek, amelyet a nyári játékok előtt mindössze pár héttel adtak át a forgalomnak. A görög főváros pedig a föld alatt is grandiózus álmokat dédelget a jövőre nézve. Ugyan a már befejezett vonalakon sincsen kész minden állomás, mégis tucat-kilométernyi új metróvonalat terveznek. Ezek közül a 2-es vonal meghosszabbítása jelenleg is folyik, a harmadik metróvonalon pedig éppen pár napja adták át „Holargos” állomást is.

Az egyes vonal látványos pontja, amikor a metró kijön rövidke alagútjából, majd Thissio állomásra érkezik. Athén legrégebbi, egyben leghosszabb metróvonala naponta 330 ezer utast szállít
(fotó: Wikipedia)